Toll koszorú

Öt percem van vacsoráig, de ezt a két képet nem vihetem át holnapra. Egyszerre van nyílt nap a suliban és az oviban. Voltam ma nyúlpásztor és simi koordinátor ebédig az óvónénik kérésére. Aztán sikerült kiderítenem, hogy a könyvtárban nincs tartozásunk, ill. Johanna a Gréta éjjeli szekrényébe tárolja azt a könyvet , amit február óta hosszabbítgatunk, de szerinte már rég' visszavitte, és Biankát fenyegeti a 80 Ft /könyv + 20 forint/per nap bünti, mert a rendszer "valamiért" még az utóbbi leány nevén tárolja... lényeg, hogy április 23-ig még van időnk az egyéb könyveket előhalászni, és visszavinni!

Íme a téma:

Vasárnap végül is kisütött a  Napocska és kit tudtunk menni, ha nem is Lillafüredre, de legalább a gáthoz, itt is találtunk kincseket. 

  Mit is mondhatnék, ritka pillanata annak az idillnek, amire egy szép szó van : Boldog Gyerekkor! Még sok ilyet.

Bár minket is magával ragadott a Sajó ártere és élővilága - direkt nem teszek fel képet. Tessék kimenni, kikerekezni stb.- ezt a tollas koszorú alapanyagát a helyi alapanyagokból szedett ágakból fontuk. Nem, nem a parton üldögélve, mert iszonyú hideg volt, és fújt a szél, még jó, hogy Valiéknál mindig  barátságos meleg van! Apukák pedig szeretnek borult időben öt örökmozgó gyerekkel izzadásig rohangálni, természetesen.

A súlypontja kicsit túlsúlyos, holnap viszek Valinak még fürj tojást, és kölest, valamint kicsit meg kéne kopasztani. A cuki kis madarak viszont nagyon helyén vannak, nem dicsekvés képen, de én csináltam!!