Éppen le akartam zárni a mai napi Ünnepi kutakodásomat a neten, amikor egy ill. két érdekes cikkre találtam.

( az illusztáricó innen: csoki )
Egyik itt. Nem szeretem, ha idegenek letegezve osztogatnak tanácsot, hogy mit ne tegyek. Azonban érdemes végig gondolni, hogy valóban mennyi értéket vásárolok a pénzemért. No, itt egy érdekes felvetés, hogy mit jelent, kinek mi az "érték."
A másik itt.
- Te jó, még nem vettem SEMMIT Húsvétra! - néztem döbbentem a páromra
- Nem baj. - közölte velem nyugodtan
- Tényleg! Hiszen levisszük őket Dunántúlra. - gondoltam. Lelkem helyre állt. Ha kiszámoljuk a benzin költséget, talán nem kell rosszul érezni magunkat. Persze ez nem csak róluk szól, hanem rólunk is. Az ünnepről, hogy együtt legyünk.
Sajnálom azokat a családokat, ahol ilyenkor azon kell idegeskedni, hogy mivel kedveskedjék a gyereknek, ami megfelelő stb. Mi van, ha nemet mondok a kívánságára? Helyette valami mást? Ez a középutas a legrosszabb megoldás, drága ajándék olcsó, gagyi utánzata.
Legegyszerűbb út a legrövidebb: őszinteség. Nézd fiam, most nem.
Ha a szülő ezek után leülteti a gyereket a reklámok elé, akkor ne csodálkozzon, hogy ez a beszélgetés nem lesz sikeres...
Az ajándék lényege a szeretet, a szeretet pedig önkéntes. A szeretetben nincs félelem!