valaki nagy unalmában, arra gondol,hogy de jó lenne egy kicsit értelmesen szórakozni, kinyitja a netet, keresgél és rám bukkan, aztán innentől együtt sírunk nevetünk virtuálisan gyarapodó olvasóimmal.
A királyok is elbuktak, már fogságban vannak. Hogy lehet egy jó királynak, méltatlan utóda?
Mint szülő, én is nevelek három kis palántát, és bízom benne, hogy életmódom közelebb és nem messzebb viszik őket a hithez...!
A hétvége gyönyörű volt, az idő járás is szépen megnyugodott, a képek még a fényképezőn nyugszanak, a család az ágyban.
A lényeg, hogy most Dani és Ezi jön! Ha nyár, akkor Dani és Ezi. Nélkülük nem múlhat el nyár, idén még kedves anyukájukkal is kiegészült a csapat. + Vitéz, a jól nevelt kamaszlabrador
Aki még nem nevetett sikoltozva, itt az ideje, hogy
kipróbálja! Egyszer mindenkinek fel kell rá ülnie!
Éppen Biusra várunk.
Türelmesen
Íme! Apa még! Apa még!
Új ötlet, a Kalandpark bejáratánál egy tábla hírdette:
minket vár a pihenő park. Ha vár, akkor ne okozzunk csalódást, öt kilométer csak.
Ott van étterem, két nagy tó.
Aztán egy tábla fogadott minket. HÉTVÉGÉN TILOS A BEMENET?
RENDEZVÉNY MIATT.
Akkor bemehetünk? A péntek ez hétvége? Miért nem tették ki a
táblát a kalandparkhoz. Bár csak egy szűk kilométert gyalogoltunk az autótól,
de mi fáradtak vagyunk, és jól esnék egy kis pihenés az árnyékban, és méltó
körülmények között megennénk az uzsonnánkat.
A lényeg, hogy az alsó tónál péntek lévén letelepedtünk, a gyerekeknek meghagytuk, hogy életük kockáztatását jelenti, és a pik-nik végét, egy darab pici szemét lehullajtása, ill. ha a felső tóhoz közelítenek. Már láttuk a messziben a serény munkásokat, amint a sátrakat állítgatják fel
Mialatt kisétáltuk
magunkat, letelepedtünk, felfedeztük tavat, láttuk, amint más családok is
jönnek, és azon problémáznak, hogy most hétvége van, vagy nem? Valaki visszafordult,
más bevállalta a pénteket munka napnak, sőt! Még a felső tó felé is elsétáltak.
Elvileg este hatig ma még ma van, vagy nem?
Éppen kifelé tartottunk, egy csapat fürdésre érdemes, kellemesen fáradt, izzadt gyerekkel, amikor, felbukkant a helyi kinevezett őr, hogy ugyan már ez most itt szombatnak minősül.
Megnyugtattuk, hogy éppen menni akarunk – amúgy még nem volt öt óra sem – és kedvesen megkérdeztük, hogy legközelebb volnának olyan szívesek a Kalandparkban is kitenni a figyelmeztetést. Azért is jó lenne, mert akkor az ember a kis erdei autó úton másfelé veszi az irányt.
Először felmerült ötletként, hogy öt kilométert a gyerekek is szívesen megtesznek, aztán pihi és visszaaaa.
Az élet tengerén van egy kicsi sziget, Boldogság a neve, legyen az a tied. Jutott eszembe, ahogy a tó melletti pik-nik képeit nézegetem.
Legyen egy ilyen sziget, ahová vissza tudunk vonulni, és felfrissülni,
kipihenni. Kívánom, lehessen a családunk egy ilyen hely.
