Little Joe

Az alkotásban a legjobb, ha alkot az ember, és pont. Teremti az értéket, jobb eseteben... A kreativitás és otthon szó nekünk egy fajta életformát jelent. Egyike vagyunk azoknak, akik fizikai otthonukat kénytelenek valami miatt, mondjuk munka, elhagyni.
- Anya, ha lesz majd házunk... - kezdik sokszor az álmodozást a lányok az albérletben

 Mi vagyunk  a házunk..., hiszem, hogy nem értelem és cél nélkül jöttünk a világra, mint egyedi alkotások, mi is azt tesszük, amire születtünk, alkotunk.

Nyáron pár napot töltöttünk, mint segítők Faddon. A Duna és környéke gyönyörű, alkotásainkat a pénzvilág talán nem értékeli, még is hisszük, hogy maradandót alkottunk. Ha visszaemlékezünk a, mindig mosolyt csal a szívünkbe, ami kiül az arcunkra, itt a távoli, idegenben.

Az a baj, hogy csak keresem a szavakat, de még nem találom. Inkább közzé teszek pár képet, had beszéljenek az emlékek.

 A mindennapos tánc próba, emelkedett hangulatban :-)

 Bent kezdtük a táncot és kint folytattuk. - Rendben, még egyszer eltáncoljuk újra :-)

 - Éva nem gondolod, hogy  ki kéne próbálnod új dolgokat? Honnan tudod, hogy jó, ha még nem próbáltad...?!

- Szerintetek mi lehet a legnagyobb büntetés?

Ilyesmi maszkokat is készítettünk

Jön a tigris! Nála erősebb nincs is.

- Nagyon szép a pólótok!

Alakítsunk csapatokat!

A sok kicsi sokra megy!

 Hajrá!





Lufi próba

Fuss, és fuss!




Hajrá!



Háromszoros erősítés a kapuban, de csak gyertek, ha mertek!

Na jó, megérdemlitek az ebédet :-D


Az időjárás nem sok jóval kecsegtetett, de még is sok-sok mindent csináltunk így együtt! Az esőfelhők jönnek , mennek, a végén pedig mindig kisüt a nap!
- Anya, maradjunk még!
- Sajnos csak pár napra jöttünk.
Véres búcsút vettünk a szúnyogoktól is, és kissé szomorúan, az elválás gondolatától, de boldogan, felfrissülve, a viszont látás reménységével indultunk útnak.
Aki mást felüdít, az maga is felüdül.
Teljesség igénye nélkül, ez a pár kép szól arról a pár napról, ami megkoronázta az idei rövidke, gyorsan elillanó nyári szünetet.