A 7.

A káposzta nagyon finom étel. A rizs és a hús. - Mit nem lehet ezen szeretni?!  - Adta az óvónénit Bius, amikor kifejezte Johi undora feletti értetlenséget.
- Majd én kieszem káposztát- bátorítottam
Johi azonban boldog volt Aranka által beadott paradicsomos káposztával, egésze tegnap ebédig.
Vacsira viszont nem volt más. Végül is hősiesen evett belőle, aztán meghagyta, káposztástul mindenestül. Nem nagy adag gondoltam. Igeeeen! Megettem. Ez van. Viszont cukor nélkül :-)
Ezt inkább nem mesélem tovább. Este nagyon jól esett az Oolong tea megkínzott, és összezavart belügyminiszteremnek, bár kitört egy kis "belsőforradalom", de túléltem.
- Alapjába véve ugyan olyan éhes vagyok, mint amikor eszem. - mondtam reggel Peternek, - Teljesen mindegy. No, ha visszamegyek a dietetikushoz, ezt megmondom neki. Mit egyek, hogy jól, nem be, hanem jól lakjak?
- Anya, hadd menjek mindenapos tesire!- amíg nem jön meg az igazolás.
- Én is igazolhatok addig pár napot.
- Pénteken adja le a névsort a gyógytornász.
- Gyere haza ebédelni.
- Miért?
- Mert enni kell.
- Hadd maradjak.
Nem tudom elérni, hogy megértsen. Sajnálom. Így maradt.. D.u. ötkor jött haza. Apa meg sokára, nem is érdemes rá várni, na ki éhes?Együnk? Fél hat van.
Ettünk és tanultunk, a történelem viszonylag érdekes volt.
- Bocs anya, nem figyelek!
Valóban, nyaklánc készült, és ha nem bugyiban és kis top-ban ült volna a szőnyegen, le is fényképeztem volna. Végül is elkészült a szép ékszer.
- Tedd le az a vacakot! És figyelj rám. Kérlek mondd el nekem milyen mesterségek alakultak ki?
- A fazéééékáááás! - állt fejen, és próbált hátra bukfencezni...
Kb fél óra múlva végre elővettük a nyelvtant. Csak egy oldal jegyzet, öt perc lesz. Ezt naivan gondoltam.
-Minek tanulnak ezek a gyerekek kommunikáció elméletet? - tettem fel a költői kérdést épp jóízűen vacsorázó páromnak Éppen fél nyolc.


Josiás is tragédiába fulladt reggel, ez egy ilyen nap volt. Megtalálták a rendrakás során a törvénykönyvet. Meg is ijedtek, bár megbánták a bálványozást, a következményt nem kerülhették el. Joisás még az őszinte megbánása és Isten keresése miatt haladékot kapott, de húgy halt meg, hogy tudta, aztán jön a fekete leves.
-Kéééééééééényszeríííííítette az embereket az országban, hogy lerontsák a bálványokat. Látod?
-Okés, de ez itt a törvény korszaka. Fel kéne már fedezni, hogy ma a kegyelemkorszakában élünk. Ez senki vezetőt nem bátoríthat arra, hogy másokat kényszerítsen.
- Miért nincs ilyen eset?
- Persze, hogy van. Csak meg kéne érteni, hogy a törvény idejéből fennmaradt emlékek példák. Nekünk, hogy mi sem vagyunk különbek. Josiásnak is megmenekült. Mi lett volna vele, ha csak a 10 parancsolatot kapták volna meg?! Szóval kicsit mellé lőttek államalapítóink, amikor Isten nevében katonákkal terjesztették a "hitet". És a többi.
Megvilágosodás újabb pillanata következett: a látszat ellenére ezek a történetek kegyelemről és nem az ítéletről szólnak!


-