Anya mesélj! - Kérték.
- Hiszen késő van, mindjárt kilenc!
- Apa is mesélt múltkor, fél tíz volt.
- Biztos hétvége volt.
- Nem, az egyik nap a héten.
Rendben.
- A fejemből olvasok. Miről meséljek?
- Egy királylányról, mit csinált, és milyen ruhái voltak.
- Kicsim, királylányos ruhákról nem tudok mesélni.
- Akkor csak arról, mit csinált.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Egy nagyon hideg országban élt, sok-sok szép puha prémje volt, Mivel már nagyobb királylány volt, hát elküldték szülei iskolába. Öten vagy hatan lehettek az osztályban, és királylányoskodni, uralkodni tanultak.
Egyszer éppen hazafelé tartott, amikor a kocsi kereke megcsúszott és kocsi letért az útról, be az erdőbe. A rénszarvas, aki a kocsit húzta, elterülve feküdt a földön. Azért is történt a baleset, mert szegény rénszarvas patái a csúszós latyakos úton szétcsúsztak.
-Jaaaj! Mi lesz velem? -siránkozott a királylány
- Meleg a prémed, és van a kocsiban is meleg prémtakaró. - vigasztalta meg a lányt a szarvas, Mert a lány és szarvas jól megértették egymást. - Mindjárt idehozza a szolgád, és nem fogsz fázni. Nézd én is melléd fekszem és melegítjük egymást.
- De én nem akarok itt éjszakázni a sötét erdőben!
- Jobban is teszed!!! Te kegyetlen  Gyilkos!- hallatszott a fák közül egy éles hang.
- Ki vagy te?!
-Semmi közöd hozzá! Örülök, hogy  tönkrement a kocsi, megérdemelted!
- Hiszen nem is ismerlek!
- Épp elég baj, hogy így is  megölted a testvérkéimet, a vadászokkal és lenyúzattad a bőrüket!
- Gyere ide, kérlek mutasd magad.
- Nem érdemled meg! Nyugodtan meg is fagyhatsz, még ha énekelsz akkor sem megyünk közelebb!
- De hát az emberek prémekbe járnak!
- A csudát! Csak a parancsolgató felségek, de az egyszerű emberek len vagy gyapjú bugyogót hordanak!- szólt felülről egy rekedt hang.
- Te csak ne károgj bele!  - Visította a kis hang továbbra is a sötétből.
- Jól van, nem kell ezt annyira borúsan látni!
- Te ki vagy ott fönt?
- Valószínű egy madár. Felség?Nektek mit tanítanak abban az iskolában?
- Hát az királylányoskodást, etikett, államügyek, tánc és illem, nemzetközi diplomácia.
- Láttál már állatot? Értem élőt, nem olyat, akit krumpli mellé adnak arany tálcááán. - No , mindegy!
Madár röptében 15 percre van a palota. Tudom én, onnan jöttem. Ha nem kényes a kisasszonynak a séta, vacsorára mindjárt otthon lesz. - károgta a másik ismeretlen és tovareppent.
A királylány végül is hazatért. Este a kellemesen duruzsoló, jó meleget adó kandalló előtt kiterített medvebundán ülve, miközben meleg teáját iszogatta, a kis idegen lény szavain gondolkodott. Eddig még bele sem gondolt, hogy mibe kerülnek az Ő prémjei!
Tettre kész királylány volt, fel is ébresztette azon nyomban az íródeákot. Aki nagy morogva, hogy így lerontották a péntek estélyét,  nagy dérrel durral felöltözött és szolgálatba állt, hogy a királykisasszony levelét leírja, miszerint az embereknek a birodalomban tilos állati prémekben járniuk, a tél idején az erdei állatoknak menedékeket, a madaraknak faodút készíteni, élelmet adni.
Így történt, hogy a birodalomban csak szigorú felügyelet mellet lehetett állatot vadászni. Boldogan is életek az állatok, viszont néha-néha egy egy ember megsértette a törvényt. Így az állatok még mindig, úgy mint a világ bármely országában, ha csak lehet kerülik az embert, ha véletlenül találkoznak is egyel elfutnak.