2014. szeptember 30., kedd

Dani és és Ezi 2014.

Bár jelenleg saját magam írom és olvasom, néha kedves Peter ezeket az irományokat, egyszer talán
valaki nagy unalmában, arra gondol,hogy de jó lenne egy kicsit értelmesen szórakozni, kinyitja a netet, keresgél és rám bukkan, aztán innentől együtt sírunk nevetünk virtuálisan gyarapodó olvasóimmal.

A királyok is elbuktak, már fogságban vannak. Hogy lehet egy jó királynak, méltatlan utóda?
Mint szülő, én is nevelek három kis palántát, és bízom benne, hogy életmódom közelebb és nem messzebb viszik őket a hithez...!

A hétvége gyönyörű volt, az idő járás is szépen megnyugodott, a képek még a fényképezőn nyugszanak, a család az ágyban.



A lényeg, hogy most Dani és Ezi jön! Ha nyár, akkor Dani és Ezi. Nélkülük nem múlhat el nyár, idén még kedves anyukájukkal is kiegészült a csapat.  + Vitéz, a jól nevelt kamaszlabrador

 A bob pálya aljánál várjuk a csapatot, és várjuk és várjuk és várjuk, hosszú az út felfelé, de  annál rövidebb lefelé.
 Vitéz nem tudta mire vélni, így a hirtelen magányt, és a sikongatásokat. Bius bátorítása némileg megnyugtatta.

 Itt még nem sejti az ember, hogy mi vár rá.



Aki még nem nevetett sikoltozva, itt az ideje, hogy kipróbálja! Egyszer mindenkinek fel kell rá ülnie!


Éppen Biusra várunk.



Türelmesen


Íme!  Apa még! Apa még!






Új ötlet, a Kalandpark bejáratánál egy tábla hírdette: minket vár a pihenő park. Ha vár, akkor ne okozzunk csalódást, öt kilométer csak.
Ott van étterem, két nagy tó. 


  A helyi vadasparkot most nem jártuk be, mert Vitéz volt a mi szelíd vízi farkasunk, így elég is volt ennyi állat.



Aztán egy tábla fogadott minket. HÉTVÉGÉN TILOS A BEMENET? RENDEZVÉNY  MIATT.

Akkor bemehetünk? A péntek ez hétvége? Miért nem tették ki a táblát a kalandparkhoz. Bár csak egy szűk kilométert gyalogoltunk az autótól, de mi fáradtak vagyunk, és jól esnék egy kis pihenés az árnyékban, és méltó körülmények között megennénk az uzsonnánkat.


A lényeg, hogy az alsó tónál péntek lévén letelepedtünk, a gyerekeknek meghagytuk, hogy életük kockáztatását jelenti, és a pik-nik végét, egy darab pici szemét lehullajtása, ill. ha a felső tóhoz közelítenek.  Már láttuk a messziben a serény munkásokat, amint a sátrakat állítgatják fel



Mialatt  kisétáltuk magunkat, letelepedtünk, felfedeztük tavat, láttuk, amint más családok is jönnek, és azon problémáznak, hogy most hétvége van, vagy nem? Valaki visszafordult, más bevállalta a pénteket munka napnak, sőt! Még a felső tó felé is elsétáltak. Elvileg este hatig ma még ma van, vagy nem?



 Éppen kifelé tartottunk, egy csapat fürdésre érdemes, kellemesen fáradt, izzadt gyerekkel, amikor, felbukkant a helyi kinevezett őr, hogy ugyan már ez most itt szombatnak minősül.
Megnyugtattuk, hogy éppen menni akarunk – amúgy még nem volt öt óra sem – és kedvesen megkérdeztük, hogy legközelebb volnának olyan szívesek a Kalandparkban is kitenni a  figyelmeztetést. Azért is jó lenne, mert akkor az ember a kis erdei autó úton másfelé veszi az irányt.
 Először felmerült ötletként, hogy öt kilométert a gyerekek is szívesen megtesznek, aztán pihi és visszaaaa. Most nagyon örültem, hogy Peter javaslatára, nem döntöttünk a gyalog túra mellett.



 Az élet tengerén van egy kicsi sziget, Boldogság a neve, legyen az a tied. Jutott eszembe, ahogy a tó melletti pik-nik képeit nézegetem.


 Szitalégy ( Ezi )
 Kukucs!


Legyen egy ilyen sziget, ahová vissza tudunk vonulni, és felfrissülni, kipihenni. Kívánom, lehessen a családunk egy ilyen hely.





2014. szeptember 29., hétfő

Little Joe

Az alkotásban a legjobb, ha alkot az ember, és pont. Teremti az értéket, jobb eseteben... A kreativitás és otthon szó nekünk egy fajta életformát jelent. Egyike vagyunk azoknak, akik fizikai otthonukat kénytelenek valami miatt, mondjuk munka, elhagyni.
- Anya, ha lesz majd házunk... - kezdik sokszor az álmodozást a lányok az albérletben

 Mi vagyunk  a házunk..., hiszem, hogy nem értelem és cél nélkül jöttünk a világra, mint egyedi alkotások, mi is azt tesszük, amire születtünk, alkotunk.

Nyáron pár napot töltöttünk, mint segítők Faddon. A Duna és környéke gyönyörű, alkotásainkat a pénzvilág talán nem értékeli, még is hisszük, hogy maradandót alkottunk. Ha visszaemlékezünk a, mindig mosolyt csal a szívünkbe, ami kiül az arcunkra, itt a távoli, idegenben.

Az a baj, hogy csak keresem a szavakat, de még nem találom. Inkább közzé teszek pár képet, had beszéljenek az emlékek.

 A mindennapos tánc próba, emelkedett hangulatban :-)

 Bent kezdtük a táncot és kint folytattuk. - Rendben, még egyszer eltáncoljuk újra :-)

 - Éva nem gondolod, hogy  ki kéne próbálnod új dolgokat? Honnan tudod, hogy jó, ha még nem próbáltad...?!

- Szerintetek mi lehet a legnagyobb büntetés?


Ilyesmi maszkokat is készítettünk


Jön a tigris! Nála erősebb nincs is.



- Nagyon szép a pólótok!



Alakítsunk csapatokat!







A sok kicsi sokra megy!









 Hajrá!





Lufi próba







Fuss, és fuss!




Hajrá!



Háromszoros erősítés a kapuban, de csak gyertek, ha mertek!


Na jó, megérdemlitek az ebédet :-D


Az időjárás nem sok jóval kecsegtetett, de még is sok-sok mindent csináltunk így együtt! Az esőfelhők jönnek , mennek, a végén pedig mindig kisüt a nap!
- Anya, maradjunk még!
- Sajnos csak pár napra jöttünk.
Véres búcsút vettünk a szúnyogoktól is, és kissé szomorúan, az elválás gondolatától, de boldogan, felfrissülve, a viszont látás reménységével indultunk útnak.
Aki mást felüdít, az maga is felüdül.
Teljesség igénye nélkül, ez a pár kép szól arról a pár napról, ami megkoronázta az idei rövidke, gyorsan elillanó nyári szünetet.





2014. szeptember 25., csütörtök

Johi alkot

- Anya, szeretém elkérni a fényképezőt - szokták időnként óvatosan megközelíteni a családi fényképezőt.
- Okés, tedd a nyakadba, és csak óvatosan!


Érdekes, miket fényképeznek le ilyenkor. Íme pár kép, Johi világa:


 Trombita folyondás

 Mályva


 Foltos nyuszink , hogy miért szeretett a tüskés sövény alatt mászkálni rejtély, de türelmes fotóalanynak bizonyult.Több kép készült ebben a témába: nyuszi és mályva

 Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa...


hát igen, nálunk még nyílik.

Hivatalosan is vége

Gyakorlatilag a 10 - ről, 7 napra szűkült a tisztító kúra. El nem mondhatom, hogy milyen jó érzés, tudni azt, hogy bár nem a legszakszerűbben történt minden, de én vagyok a család legegészségesebb tagja. 
- A gyárban is mindenki vírusos...- jegyezte meg Péter
- Gréta több napja köhög.




A szemészeten kapott ajándék szabadság miatt a Johi és Bius remélem helyre jön. Nyúl és meseterápián vannak. Lényege, hogy pihennek és mesét hallgatnak.

Házit csak akkor írnak majd, ha elmúlik a pupilla tágassága. Így a nyuszikat külön bebugyolálva, meghallgatták az Aladdin, A Pöttyös Panni, A Szinbád utazása meséit. Délelőtt 10 órától, kis ebédszünet beiktatásával délután fél háromig. Vajon hány osztálytársuk lett volna a helyükben?


Anya, még! Kérték, csak hát indulni kellett, irány a német óra.

- Anya, kaptam egy ötöst!- mondta Gréta, mikor négy órakor hazajött ebédelni. Számomra felfoghatatlan, de még is igaz, és jövőre még érdekesebb lesz a helyzet, amikor a többi becsatlakozó osztályt is be kell majd osztani a mindennapos tesire, hogy egy gyerek ilyen körülmények között hogyan bírja.
- Miből?
- Töriből, de mást kérdeztek, mint amit este átvettünk.
- Ez hogy lehet?
- Este elfelejtettem, hogy van még két oldal,azt gyorsan átnéztem óra előtt.
-Akkor miben segítettem neked este?
- Abban, hogy hogyan kell felelni. A másik fiú nem tudta elmondani.

Igen, szeretem azokat, akik azt mondják, hogy a gyerek dolga a tanulás, de a tanulást is meg kell tanítani. Valamint minden gyerek más. Gréta a nappali közepén , a vacsora asztalnál szeret tanulni, megbeszélni. Johi rendszeresen önként részt vesz ezekben a tanulásokban, nagyon jó hozzászólásai vannak. 
Ha sikerül, veszek kis jegyzet noteszt, és megtanulunk vázlatot készíteni.
 Anya mesélj! - Kérték.
- Hiszen késő van, mindjárt kilenc!
- Apa is mesélt múltkor, fél tíz volt.
- Biztos hétvége volt.
- Nem, az egyik nap a héten.
Rendben.
- A fejemből olvasok. Miről meséljek?
- Egy királylányról, mit csinált, és milyen ruhái voltak.
- Kicsim, királylányos ruhákról nem tudok mesélni.
- Akkor csak arról, mit csinált.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Egy nagyon hideg országban élt, sok-sok szép puha prémje volt, Mivel már nagyobb királylány volt, hát elküldték szülei iskolába. Öten vagy hatan lehettek az osztályban, és királylányoskodni, uralkodni tanultak.
Egyszer éppen hazafelé tartott, amikor a kocsi kereke megcsúszott és kocsi letért az útról, be az erdőbe. A rénszarvas, aki a kocsit húzta, elterülve feküdt a földön. Azért is történt a baleset, mert szegény rénszarvas patái a csúszós latyakos úton szétcsúsztak.
-Jaaaj! Mi lesz velem? -siránkozott a királylány
- Meleg a prémed, és van a kocsiban is meleg prémtakaró. - vigasztalta meg a lányt a szarvas, Mert a lány és szarvas jól megértették egymást. - Mindjárt idehozza a szolgád, és nem fogsz fázni. Nézd én is melléd fekszem és melegítjük egymást.
- De én nem akarok itt éjszakázni a sötét erdőben!
- Jobban is teszed!!! Te kegyetlen  Gyilkos!- hallatszott a fák közül egy éles hang.
- Ki vagy te?!
-Semmi közöd hozzá! Örülök, hogy  tönkrement a kocsi, megérdemelted!
- Hiszen nem is ismerlek!
- Épp elég baj, hogy így is  megölted a testvérkéimet, a vadászokkal és lenyúzattad a bőrüket!
- Gyere ide, kérlek mutasd magad.
- Nem érdemled meg! Nyugodtan meg is fagyhatsz, még ha énekelsz akkor sem megyünk közelebb!
- De hát az emberek prémekbe járnak!
- A csudát! Csak a parancsolgató felségek, de az egyszerű emberek len vagy gyapjú bugyogót hordanak!- szólt felülről egy rekedt hang.
- Te csak ne károgj bele!  - Visította a kis hang továbbra is a sötétből.
- Jól van, nem kell ezt annyira borúsan látni!
- Te ki vagy ott fönt?
- Valószínű egy madár. Felség?Nektek mit tanítanak abban az iskolában?
- Hát az királylányoskodást, etikett, államügyek, tánc és illem, nemzetközi diplomácia.
- Láttál már állatot? Értem élőt, nem olyat, akit krumpli mellé adnak arany tálcááán. - No , mindegy!
Madár röptében 15 percre van a palota. Tudom én, onnan jöttem. Ha nem kényes a kisasszonynak a séta, vacsorára mindjárt otthon lesz. - károgta a másik ismeretlen és tovareppent.
A királylány végül is hazatért. Este a kellemesen duruzsoló, jó meleget adó kandalló előtt kiterített medvebundán ülve, miközben meleg teáját iszogatta, a kis idegen lény szavain gondolkodott. Eddig még bele sem gondolt, hogy mibe kerülnek az Ő prémjei!
Tettre kész királylány volt, fel is ébresztette azon nyomban az íródeákot. Aki nagy morogva, hogy így lerontották a péntek estélyét,  nagy dérrel durral felöltözött és szolgálatba állt, hogy a királykisasszony levelét leírja, miszerint az embereknek a birodalomban tilos állati prémekben járniuk, a tél idején az erdei állatoknak menedékeket, a madaraknak faodút készíteni, élelmet adni.
Így történt, hogy a birodalomban csak szigorú felügyelet mellet lehetett állatot vadászni. Boldogan is életek az állatok, viszont néha-néha egy egy ember megsértette a törvényt. Így az állatok még mindig, úgy mint a világ bármely országában, ha csak lehet kerülik az embert, ha véletlenül találkoznak is egyel elfutnak.


2014. szeptember 24., szerda

A 7.

A káposzta nagyon finom étel. A rizs és a hús. - Mit nem lehet ezen szeretni?!  - Adta az óvónénit Bius, amikor kifejezte Johi undora feletti értetlenséget.
- Majd én kieszem káposztát- bátorítottam
Johi azonban boldog volt Aranka által beadott paradicsomos káposztával, egésze tegnap ebédig.
Vacsira viszont nem volt más. Végül is hősiesen evett belőle, aztán meghagyta, káposztástul mindenestül. Nem nagy adag gondoltam. Igeeeen! Megettem. Ez van. Viszont cukor nélkül :-)
Ezt inkább nem mesélem tovább. Este nagyon jól esett az Oolong tea megkínzott, és összezavart belügyminiszteremnek, bár kitört egy kis "belsőforradalom", de túléltem.
- Alapjába véve ugyan olyan éhes vagyok, mint amikor eszem. - mondtam reggel Peternek, - Teljesen mindegy. No, ha visszamegyek a dietetikushoz, ezt megmondom neki. Mit egyek, hogy jól, nem be, hanem jól lakjak?
- Anya, hadd menjek mindenapos tesire!- amíg nem jön meg az igazolás.
- Én is igazolhatok addig pár napot.
- Pénteken adja le a névsort a gyógytornász.
- Gyere haza ebédelni.
- Miért?
- Mert enni kell.
- Hadd maradjak.
Nem tudom elérni, hogy megértsen. Sajnálom. Így maradt.. D.u. ötkor jött haza. Apa meg sokára, nem is érdemes rá várni, na ki éhes?Együnk? Fél hat van.
Ettünk és tanultunk, a történelem viszonylag érdekes volt.
- Bocs anya, nem figyelek!
Valóban, nyaklánc készült, és ha nem bugyiban és kis top-ban ült volna a szőnyegen, le is fényképeztem volna. Végül is elkészült a szép ékszer.
- Tedd le az a vacakot! És figyelj rám. Kérlek mondd el nekem milyen mesterségek alakultak ki?
- A fazéééékáááás! - állt fejen, és próbált hátra bukfencezni...
Kb fél óra múlva végre elővettük a nyelvtant. Csak egy oldal jegyzet, öt perc lesz. Ezt naivan gondoltam.
-Minek tanulnak ezek a gyerekek kommunikáció elméletet? - tettem fel a költői kérdést épp jóízűen vacsorázó páromnak Éppen fél nyolc.


Josiás is tragédiába fulladt reggel, ez egy ilyen nap volt. Megtalálták a rendrakás során a törvénykönyvet. Meg is ijedtek, bár megbánták a bálványozást, a következményt nem kerülhették el. Joisás még az őszinte megbánása és Isten keresése miatt haladékot kapott, de húgy halt meg, hogy tudta, aztán jön a fekete leves.
-Kéééééééééényszeríííííítette az embereket az országban, hogy lerontsák a bálványokat. Látod?
-Okés, de ez itt a törvény korszaka. Fel kéne már fedezni, hogy ma a kegyelemkorszakában élünk. Ez senki vezetőt nem bátoríthat arra, hogy másokat kényszerítsen.
- Miért nincs ilyen eset?
- Persze, hogy van. Csak meg kéne érteni, hogy a törvény idejéből fennmaradt emlékek példák. Nekünk, hogy mi sem vagyunk különbek. Josiásnak is megmenekült. Mi lett volna vele, ha csak a 10 parancsolatot kapták volna meg?! Szóval kicsit mellé lőttek államalapítóink, amikor Isten nevében katonákkal terjesztették a "hitet". És a többi.
Megvilágosodás újabb pillanata következett: a látszat ellenére ezek a történetek kegyelemről és nem az ítéletről szólnak!


-

Gyerekkéz

A Nagy Fúzió

Egyesítem balogjaimat, innentől ide fogok írni, úgy néz ki még albérletesek leszünk. Igyekszem otthonossá tenni vándorlásunk idején az éppen aktuális állomáshelyünket.Ennek a jegyében születnek bejegyzéseim.

Az előző írásom végéhez kapcsolódnak ezek a kis gyöngy fák.







Egy ideig a dobozban hevertek, aztán láttam, a csiga gyűjteményünk közé pont jól illik. Egy fa nem fa,  alapon mindet kitettük.


- A fényképhez sok fény kell. Azért is fééééény kép. - Véleményezte képeim minőségét életem párja. - Érted? Fény. 

No már most a mi albérletünk sorház, ráadásul Ny-K-i tájolású. Igyekszem kihozni belőle a maximumot, de a fény, valóban az ablakunkon túli világ része. Ezért készítettem több képet, hátha sikerül méltó körülmények között megemlékeznem a gyerekek alkotásairól.


Ez a gyöngyfa liget, tulajdon képen a a csigák között található fának köszönheti létrejöttét.


 Kicsi kavicsra, már félig kihűlt ragasztóval rögzített feje nehéz fa. Hát persze mindig el akart borulni. Mit csináljunk?

Ezt csináltuk